Apa kezdődik:)

Ma hivatalosan is belekezdtünk a babaprojektbe. Sikerült megbeszélnünk a dolgokat. Persze 100 és 100 olyan dolog van amit majd közben kell megbeszélnünk.  De a döntés megszületett! Nem volt könnyű. Az ember ha valaki iránt felelősséget érez, akkor sokkal meggondoltabb, óvatosabb. Ráadásul 40 felett egy nő vállára még duplán  rápakolódik az aggódás. De döntöttünk és most szeretném  tőlem telhetően legjobban felkészülni.

A terhesség előtt három hónappal ajánlatos szedni terhességi vitaminokat. Ma már a polcon a doboz.  Valahogy ez a doboz lett nálam az indulás szimbóluma.  Pedig csak egy doboz. De ez az első megfogható tárgy ami arról szól, hogy belekezdtünk.

Sose hittem volna, hogy egyszer ennyire előrelátóan tudok dönteni. Hiába, az  évek bölcsebbé teszik még a szőke nőket is:) 

Tehetetlenség:(((((

Szeretném úgy leírni a történetet, mint ahogy sokan, ha nem merik elmondani, hogy róluk szól és úgy adják elő, hogy egy „ismerőssel” történt. De valahogy az elkeseredettség, a tanácstalanság elvette az energiámat a köntörfalazástól.

A húgom beteg. Mindig is egy feszült, idegbeteg, családját terrorizáló ember volt. Nem akarok belemenni, hogy miért . Ő ezt hozta a szánalmas, rettegésekkel teli gyerekkorunkból.

Évek óta mindenki látja a családban, hogy a három lányát kikészíti, de senki semmit nem tett, csak becsukta maga mögött az ajtót és igyekezett elkerülni Őket.  A hétvégén viszont egy újabb robbanása volt. Késsel támadt a férjére, aki nem hallotta a kérdését és nem válaszolt azonnal. A 15 éves keresztlányom állt közéjük, aki később felhívta a mentőket, hogy segítsenek. A mentősök meg azt mondták Neki, hívja a rendőrséget, ha megtörténik a baj.  Sógorom összekapta a három lányt és kimenekült a házból. Nem először.  Aztán éjjel visszavitte Őket a Húgomhoz. Hogy miért? Fogalmam sincs.  De ez volt az a pont, ahol azt éreztem tennem kell  VALAMIT. De fogalmam sincs mit! Hívtam anyumat, beszéljünk erről, oldjuk meg, de hárít, sőt most már engem támad, hogy „mit intézkedek”. A sógorom azt mondta „ne pörösek”.

Szörnyű érzés látni, hogy a Lányok tönkremennek és senki, de senki nem lép.

Most  olvasok egy könyvet, aminek nagyon idevág a témája. Gyilkos nők. Hogy lesz egy 17 éves lány a saját terrorista apjának a gyilkosa. Belegondolni is idegtépő.

Tehetetlen vagyok.

Kedvesem legjobb barátjának megszületett a pici lánya Kiara. Mivel Ők már régen megbeszélték, így anyukával tényként közölték a keresztapa személyét.  Márciusban lesz a keresztelő.

Áprilisban esküvőre megyünk. Kedvesem unokatestvére feleségeset fog attól kezdve játszani. De a pocijában már ott lapul a kis apróság.

Legjobb barátnőm májusban szintén feleség lesz és onnantól szabad a pálya a babagyártáshoz.

Szóval lesz ebben az évben családtervezés bőven:)

Nagyim mondta mindig, „ha van valami problémád, tedd le a földre és állj hátrébb tőle. Akkor jóval tisztábban látod majd  a dolgokat.” Akkor kölökként sose értettem, mit is akar ezzel mondani a nagyim, de imádtam a finom vaníliás cukor illatát  a hajának, ezért állandóan körülötte lebzseltem.

Furcsa, hogy az emberlány felnőtt fejjel mire illetve mire nem emlékszik a kölökkorából.

Szóval pár napja beraktam a bajaimat egy dobozba, letettem a kert közepére a szikrázó hóba és néztem, körbejártam, bementem a házba magára hagyva a bajokat, a rossz érzéseimet. Hogy most nem cipeltem ezeket magammal valahogy tényleg jobban, tisztábban át tudtam gondolni őket. Aztán már higgadtan, bánattól megszabadulva visszamentem a dobozhoz, és meglepetten láttam, hogy eltűntek, az ÉLET megoldotta én pedig feldolgoztam.

Alkoholista az aki egy pohár után képtelen megállni és addig iszik amíg van? Aki minden mindegy alapon tudja mit veszíthet el, ha iszik, de nem érdekli?

Lehet-e egy ilyen időzített bombával élni?  Egy hónap nyugalom, aztán jön az összeakadó szófoszlány, a kötekedés.

Megéri-e? Túléli-e egy kapcsolat és a másik fél?

nincs........

Sikeresen átköltöztünk a házba. Persze még minden dobozokban van és az új bútorok sem érkeztek meg.  Kihívás minden reggel tiszta bugyit, zoknit találniJ , de a kezdeti idegességem már a múlté. Majd a helyére kerül minden. Egyszer.

Viszont ezzel  a rengeteg hóval képtelen vagyok megbirkózni. Hétvégén a ház Ura körbe lapátolt mindent, de a mai friss terméssel én akartam valahogy boldogulni.  A kutyával lapátoltuk a havat. Ő ráncigálta a seprűt, én igyekeztem söpörni. Ki is fáradtunk a nagy melóban mind a ketten. Istenkém de várom a tavaszt!!!!!

Megyek is a kádba, a jó forró vízbe.

Mert kell a kultúra..:)

Tegnap színházban voltunk. Kicsit féltem, mert az előző választása a barátosnémnak, na hogy is fogalmazzak szépen, szóval elbaszarintotta. Nem tehetett róla, mert a kritikusok viszont istenítették a darabot,  a rendezést, meg a színészeket is, akik folyamatosan elfelejtették a szövegüket.  Tanultam a dologból és nem olvastam a darabról semmit. A színházban tudtam meg, hogy olyan színészek játszanak, akiket nem is szeretek.  Nem mint embereket nem szeretem Őket, hiszen nem ismerem, hanem színészként nem a kedvenceim. Ráadásul a kabát leadása közben kiderült, hogy nehéz, pszichés darab, tele megértésre váró élethelyzetekkel. Haldokló, öreg művész, megcsalt feleség és egy rajongással teli, szerelmes fiatal lány.

És milyen volt a darab? Szenzációs!!!!  Az  a fajta előadás, ami elkápráztat, leteper.  Mikor tudja az ember, hogy lassan befejeződik a történet, számít rá, de mikor vége képtelen tapsolni, mert még mindig a darab, a színészek hatása alatt van.

Mióta megnéztem a Bakancslistát / egyik kedvenc filmem / azóta én is készítgetem a saját kis listáimat, 10 legjobb filmem, 10 legjobb könyvem……. Tegnap egy újabb lista született, egyelőre még csak egyszereplős. A 10 legjobb színházi előadásom és rajta elsőként ott a ROMLÁS!

Tözsgyökeres PÖSTI jány vagyok, így ritkán , mondhatni egyáltalán nem voltam kapcsolatban disznókkal. Leszámítva azt a pár rossz döntésemet pasi térenJ

Viszont mikor az ember belehabarodik egy szép férfikézbe, a hozzáillő csibészes mosollyal, na akkor az ember nem gondolkodik el, hogy a másiknak vannak szörnyű titkai. Ilyen nálunk, az „oh imádom a kocsonyát”. Na és mi kell a kocsonyába? Disznóalkatrészek. És nem a guszták, hanem a randábbak. Szőrős fül- „perzseld le babám”…..bűzlik a konyha az égett szőrszagtól, aprócska, már külalakra is morbid farok csonk- „babám, vonatkoztass el, hogy az egy farok”. Ok igyekszem arra gondolni, hogy egy dolcseésgábána kistáska van a kezembenJ

Ok, nem csinálok mártírt magamból, mert több száz nőnemű csinál a Párjának kocsonyát. Ebből következik, hogy sok nő szereti a FÉRFIT, aki van olyan megátalkodott, hogy egy disznónak a farkát szopogatja és cuppog hozzáJ

Tegnap megint rávettem magam a kondizásra.  Hát én ennyi kacsacsőrű emlőst rég láttamJ

Majdnem leestem a futópadról , mikor körbenéztem. Komolyan érdekelne, mi vesz rá egy nőt, hogy eltorzítsa magát.

Viszont a nézelődésen túl, lenyomtam egy elég jó kis edzést. Most meg még a hajam is fáj az izomláztólJ A végén egy kiadós szaunával kényeztettem magam. Piszok jó géneket örököltem, ez nem vitás, mert 2-3 edzés vagy futás után rendeződnek az elhanyagolt izmaim.  Minden fórumon hirdetik, hogy a  mozgás mennyi mindenre jó, meg hogy milyen egészséges.  Aztán mikor az emberlánya meg csinálja, rájön, hogy tényleg.

Mielőtt eljöttem volna  a teremből még jó meggondolatlanul vettem egy bérletet is. Na most muszáj leszek rendszeresen járni. Nem kicsit vagyok kíváncsi magamraJ

Szombaton reggelre szinglivé lettem. Erre a hétvégéreJ Be is programoztam mind a két napomat. Barátnőmmel megbeszéltük a szombat esti kávézásos dumapartit. Amit szombat délelőtt lemondott, mert semmit nem aludt este. Lefoglalta az éppen aktuális 20 évvel fiatalabb pasija…… Aztán mint minden pasi aki szerető státuszban tetszeleg, hirtelen minden magyarázat nélkül rettentő elfoglalt lett szombat estére. Így a barátnőm újra rám tudott érni. Gyorsan lemondtam a már elvállalt melókat. És mit ad Isten, barátném újra elfoglalt lett a pasi által. Na gondoltam, ennyit a dominóelvről és kikapcsoltam a magántelomat. Maradt a meló. Este hullafáradtam beestem egy jó kis könyvvel az ágyba, aztán kihasználtam, hogy FÉRFI híján enyém lehet akár reggelig a távirányító. Az élet apró örömeiJ

Most meg kicsit tornáztam a nappali közepén, csak hogy teljes legyen a nőcis hétvégém. És rájöttem egy nagy igazságra: a pasik miatt híznak el a nők. Mert ha nincs itthon, nem kell főzni, nem kell megenni a maradékokat.  Boldogan tornázhatsz a nappali közepén akár bugyiban is és senki nem tesz megjegyzést a hullázó hájadra.  És akkor nem beszéltem arról, ha elhagynak egy nőt, vigasztalásképpen kieszi a közeli pékséget, cukrászdát.

Na megyek a kádba, aztán csinálok egy ubipakolást.

Ma megyünk lefoglalózni a házat. Már látom magam a hatalmas kertben a hintaágyban.

Az a jó a költözésben, meg az új házban, hogy sok új dolgot vehet az ember. Eredendően nem vagyok egy vásárlós, sőt ruhát próbálni egyenesen utálok, de a konyhai dolgokért, meg a kis bizbaszokért rajongok.  Szóval lesz új függöny, valami színes, új kanapé, mert a nappali nagyobb, így lesz helye egy másiknak is. Na és a kert……már beszéltem a kertészettel, hogy viszem a virágládáimat, amik évek óta üresen állnak.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a költözés, az új ház berendezése mindig lendületet ad. Persze nem túl kellemes hetekig dobozokból élni, de ebben már gyakorlott vagyok.

"ha padlón vagy, igyekezz onnan valamit felszedni"

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem évek óta a novembereim borzalmasak, a decembereim meg egyenesen katasztrofálisak. Anyagilag, lelkileg, fizikailag teljesen padlón vagyok ilyenkor. Elvesztem a pénztárcámat, átvág az ügyfél, elkapom az éves náthámat, futás közben akkorát esek egy csatornafedőben, hogy kék zöld lesz még a hajam is és a futószerelésem mehet egyből a kukába. Szóval én ilyen állapotban köszöntöm az új Évet. Ennek ellenére tele vagyok tervekkel.  Valamelyik kedvenc filmemben hallottam: „ha padlón vagy igyekezz onnan valamit felszedni”.

Szóval a 2010-et is úgy kezdtem, hogy a fehér papírkámra annyi minden került fel, hogy egy kisebb falunak elég tennivalója lenne vele egész évre.

Első dolog amit megbeszéltünk a Párommal, hogy családi házba költözünk. Ezt a dolgot nem bízta rám, mert végül is ez a szakmám, tehát magunknak nem találnék semmi jót. De tegnap megnéztünk egy házat, amibe bele is szerettünk. Nagy kert, az ház sarkában egy öreg fenyővel. Sokat nem gondolkodtunk. Pénteken már le is papírozzuk, aztán mehet a költözés.

Én fordítva vagyok bekötve......

Apránként csak összeszedem a gondolataimat és összeáll a haditervJ

Először is rendbe kell vágni a szervezetemet. Egészséges étkezés, sok mozgás, blabblabla……

Ezekkel csak addig nincs bajom, amíg nem szükséges a rendszeresség és a kitartás. Sajna egyik tulajdonság sem teng bennem túlságosan. Bár konok vagyok, ami elősegíti magát a kitartást.

Első lépésként ma megettem a maradék salátátJ Ha holnap sem falom magam tele szalonnával és nem ülök egész áldót nap a gép előtt, akkor az már következetesség?

Szépen süt a nap is. Muszáj mennem futni egyet az erdőben.

Így hirtelen nem is tudom, azt hiszem nagyon nincs mit mondanom magamról. Akkor miért írok ide, ahelyett, hogy egy jó könyvvel beülnék a kádba? Talán mert követni akarom a bennem kavargó gondolatokat, érzéseket. Ennyi

Elmúltam 40. Két felnőtt csemete boldog „tulajdonosa” vagyok.  Megéltem amit meg kellett, elváltam mikor úgy hozta az élet.

Rég nem voltam ennyire egyben.  Talán ezért, talán a kapuzárási pánik miatt, de azt vettem észre magamon, hogy nézegetem a babakocsikat, bennük a sok kis aprólékkal.

Talán felelőtlenség, talán önzőség, de ma úgy érzem belevágok…..